[ Pobierz całość w formacie PDF ]
sejtettem, hogy szándékosan hagyta magán a festéket, amikor
elmentek. ElQször rám, Samre, majd ismét rám nézett zavart
arckifejezéssel.
Anya, Q Sam. Sam, anya.
Éreztem, hogy érzelmek futnak át rajtuk, bár nem, tudtam,
milyenek.
Anya csak nézte Sam szemeit, csak nézte, nézte, Sam meg
gyökeret eresztett. A karjába bokszoltam.
Nagyon örvendek mondta Sam automatikusan.
Anya, anya sziszegtem. Föld hívja anyát!
A javára kellett írnom, hogy az arcára kiült a döbbenet,
amikor kirángattam belQle.
Nagyon ismerQs az arcod mondta Samnek
bocsánatkérQen.
Aha. Persze. Még egy csecsemQ is tudta volna, hogy ez csak
átlátszó kifogás volt, amiért a szemét bámulta.
Talán a városi könyvesboltból, ott dolgoztam jegyezte
meg reménykedve Sam.
Anya felemelt ujjal intett.
Az lesz az. Aztán felragyogtatta a százwattos mosolyát,
és eltörölte a társasági baklövést, amit elkövetett. Nos,
nagyon örvendek. Felmegyek és dolgozom egy kicsit.
Kivillantotta a festékes karját, hogy jelezze, mit ért munka
alatt. Kicsit felbosszantott ezzel. Tudtam, hogy a flörtölés csak
egy rossz szokás nála, reflex, amit az ismeretlen, de már
serdülQkort elért srácok váltanak ki belQle, de akkor is. NQjön
már fel!
Sam meglepett a válaszával.
Szívesen megnézném a mqtermét, amíg itt vagyok, ha
nem zavarja. Grace mesélt egy kicsit a mqvészetérQl, és
szeretném látni.
Ez részben igaz is volt. Meséltem egy különösen
gyomorforgató bemutatójáról. Minden festmény felhQfajtákról
volt elnevezve, de a képeken fürdQruhás nQk voltak. A
jelentésteli mqvészet zászlaja alatt. Nem értettem. Nem
akartam érteni.
Anya mereven mosolygott. Valószínqleg sejtette, hogy Sam
értelmezésében a jelentésteli mqvészet hasonló az én
felfogásomhoz.
Kételkedve néztem Samet. Ez a hízelgés nem Q volt. Miután
anya eltqnt az emeleten, apa meg a dolgozószobájában,
nekiszegeztem a kérdést:
Buksz a büntetésre?
Sam felhangosította a tévét, épp amikor valami csápos izé
megevett egy nQt. A támadás után csak egy mqanyagnak
látszó, levált kar maradt a járdán.
Csak azt gondoltam, nem árt, ha megkedvel.
Az egyetlen ember ebben a házban, akinek kedvelnie kell
téged, az én vagyok. Miattuk ne aggódj.
Sam felvett egy díszpárnát és magához ölelte, majd
ráhajtotta arcát.
Tudod kezdte a párnába fojtott hangon lehet, hogy
sokáig kell kijönnie velem.
Milyen sokáig?
ElképesztQen édesen mosolygott.
A lehetQ leghosszabb ideig.
Örökké?
Sam mosolygott, de a vigyora felett a sárga szeme
elszomorodott, mintha tudta volna, hogy hazugság, amit mond:
Annál is tovább.
Mellé ültem, és a karjába bújtam. Tovább néztük, ahogy a
csápos qrlény lassan végigmászik a gyanútlan város
csatornarendszerén. Sam tekintete a képernyQn volt, mintha
tényleg nézné a kilátástalan csillagközi ütközetet, de én csak
ültem és próbáltam rájönni, hogy neki miért kellett átváltoznia,
és nekem miért nem?
harmincötödik fejezet " Sam
9°C
MIUTÁN VÉGET ÉRT A SCI-FI (a világot megmentették, bár sok volt
a civil áldozat), egy ideig Grace-szel ültem a kis reggelizQ
asztalnál, a tornácra nyíló ajtó közelében, és figyeltem, ahogy
leckét ír. Hihetetlenül fáradt voltam a hidegebb idQ úgy hatott
rám, mint a fájdalom, még ha nem is tudott fogást találni
rajtam, hogy átváltoztasson , és szívesen gömbölyödtem volna
össze Grace ágyán vagy a kanapén egy kis szunyókálásra. De a
farkasénem nyugtalan volt, és idegen emberek között nem
tudott aludni. Így hát, hogy ébren tartsam magamat, magára
hagytam Grace-t a leckéjével az ablakból jövQ halódó fényben,
és felmentem az emeletre a mqterembe.
Könnyedén megtaláltam, csak két ajtó nyílt az emeleti
folyosóról, és az egyik mögül narancsos, vegyszeres illat
szivárgott ki. Az ajtó résnyire nyitva volt. Benyitottam és
hunyorognom kellett. Az egész szobát éles fényq lámpák
világították meg. Az izzók természetes fényt voltak hivatottak
imitálni, és az eredmény átmenet volt délben a sivatag fénye és
a Wal-Mart áruház világítása között.
A falakat hatalmas vásznak takarták, amelyek minden
lehetséges felületnek támasztva halmozódtak a mqteremben.
Csodálatos, lázadó színek, valódi alakok irreális pózokban,
normális forrnák abnormális színekben, hétköznapi helyeken
váratlan dolgok. Olyan volt a festményekre nézni, mintha egy
álomba zuhantam volna, ahol minden, amit ismertem,
ismeretlen módon jelent meg.
Minden lehetséges-e nyirkos nyílodúban.
Mit adtál nekem, tükröt? Vagy arcképet valóban?
Mindezen álmot, mit itt váltakozni látok,
Hagyom, vezessen, s nézem színpompás pusztaságod.
Két, életnagyságúnál is nagyobb festmény elQtt álltam,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]