[ Pobierz całość w formacie PDF ]
kapcsolatokkal is rendelkezik, és kellQképpen felvilágosíthatja az
unokaöcsémet ezekben a kényes dolgokban. Maga volt diákember, úgyhogy
ismeri a dörgést. Ha rajtam múlt volna, Hansnak is tovább kellett volna
tanulnia, és közben kellQképpen kitombolhatta volna magát, apósom azonban
nyilván attól tart, hogy heves vérmérséklete az unokáját is olyan ballépésre
ragadtatná, mint annak idején Lutzot, a fiát. Nyilván tudja, hogy Q egy
verekedésben megölt valakit. Isten ments, hogy unokaöcsémet is ilyen
balszerencse érje, az viszont csak a javára válna, ha egy egy ütésváltásban
megedzQdne kicsit. ElQször arra gondoltam, hogy a fiamat jelölöm ki
tanítómesteréül, ám Qt Hans nemigen szíveli. Magához viszont igen erQsen
ragaszkodik, és vakon követni foga, bármerre is vezeti majd. Doktor úr
bizonyára ismeri a nagyvárosi életet, és tudja, hová kell elvinnie az ifjút. Ugye,
érti, mire gondolok?
Ralf nagyon is értette, és megint feltámadt benne a vágy, hogy hatalmas
pofont kenjen le arra a húsos képére. Mertens egy értékes ifjú élet
tönkretételét várja el tQle. Azt kellene elérnie, hogy Hans olcsó örömök
élvezetében tombolja ki magát, és közben kockára tegye az egészségét. Az a
végsQ cél, hogy elerQtlenedjen, elgyengüljön, nagybátyja akarattalan bábjává
alacsonyodjék le, vagy talán teljességgel elzülljön és tönkremenjen.
Az ifjú Bernd mindezt átlátta, miközben Mertens álnok fejtegetéseit
hallgatta. A legszívesebben közölte volna vele, rászolgált arra, hogy bármelyik
tisztességes ember az arcába köpjön. Tudta azonban, hogy uralkodnia kell
magán. Ha Q visszautasítja, biztosan talál valaki mást, aki készségesen
eszközévé lesz bqnös szándéka megvalósításában. Ha meg felkeresné az idQs
Rodenberget, Mertens bizonnyal ügyesen eljátszaná a felháborodottat, és el
tudná hitetni, hogy csúnyán kiforgatták aggodalmas és kizárólag jó szándékról
tanúskodó szavait. A színleléshez és a csqrés csavaráshoz ugyanis nagyon ért
ez a ravasz róka.
Ralf Bernd tehát nagyon is tisztán látott, és kénytelen kelletlen belátta,
nincs más választása, mint az, hogy jó képet vágjon ehhez a csúnya játékhoz.
Az azonban, amit az igazgató az unokahúgáról mondott, nagyon nagyon
igénybe vette az önuralmát, ám éppen Eva Maria volt az, aki még több erQt
adott neki ahhoz hogy tovább alakítsa cseppet sem szívesen elvállalt szerepét.
Nos, kedves doktor, akkor hát számíthatok magára ebben az ügyben?
zavarta meg a gondolatait Mertens kenetteljes hangja.
Hogyne, igazgató úr. Az ifjú doktor kihúzta magát ültében, és arca
határozottságról árulkodott. Leckéket fogok adni Hans úrnak, ebben
egészen biztos lehet. Élveznie kell az életet. Miért is ne? Felesleges, hogy
súlyos terheket vegyen a nyakába, elvégre a Rodenberg Mqvek nem is lehetne
az önénél jobb kezekben. EfelQl senkinek nincs kétsége. Mindenki tudja, hogy
valójában ön a cég lelke, és úgy lesz a legjobb, ha ez így is marad.
Ralf Bernd úgy ítélte meg, hogy ennyi képmutatást megengedhet magának.
Azt akarta, hogy Mertens egészen biztos legyen a dolgában, és még többet
áruljon el a szándékairól. És a ra vasz igazgató megint, belesétált a csapdába.
Újra megszorította Bernd kezét, és cinkosan rákacsintott.
Látom, értjük egymást, kedves doktor. Remélem, ezentúl mindig
vállvetve küzdünk majd. Meglátja, nem lesz kárára. Ha továbbra is ilyen hq
lesz hozzám, hamarosan vezetQ állást tölthet be a cégnél. Mqszaki területen az
elsQ ember lehet utánam. Úgy gondolom, komoly támaszai lehetünk
egymásnak. Ráadásul más szálak is összefqzhetnek bennünket, és a
magánéletben ugyancsak közelebb kerülhetünk egymáshoz. Biztosíthatom,
hogy nem gördítek akadályt az útjába mondta Mertens jelentQségteljesen, és
különös mosolyra húzódott a szája.
Ralf Bernd felkapta a fejét. Mit érthetett más szálakon az igazgató?
Eszébe jutottak Jolante egyértelmq bátorításai, és kellemetlen érzés töltötte el,
amikor arra gondolt, hogy Mertens esetleg erre célzott. Viszolygás fogta el, de
azzal nyugtatta magát, hogy nincs az az eszköz, amelyik ne volna megengedett
ennek a gazembernek a leleplezéséhez és aljas terve megvalósításának a
megakadályozásához. Csak nagy nehezen sikerült megQriznie a nyugalmát, de
egyetlen rezdüléssel sem árulta el, mi jár a fejéhen. Végül látszólag odaadóan
meghajtotta magát.
Köszönöm, igaizgató úr, hogy méltónak ítélt a bizalmára. Szavamat adom
arra, hogy a megfelelQ módon fogok eljárni.
Erre fenntartás nélkül szavát adhatta, elvégre azt csak Q tudta, mit is ért
valójában megfelelQ mód alatt.
Mertens elégedetten zárta le a megbeszélést.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]