[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Köszönöm, hogy eljött, Falkenried úr. Röviden elmondanám
magának az életem történetét, hogy tudja, nem egy velejéig romlott
nQt mentett meg. Meghallgat?
Ha ettQl megkönnyebbül, igen.
Natasa fojtott hangon beszélni kezdett.
Félig még gyermek voltam, tizenöt éves, amikor nincstelen
árvaként az utcára kerültem. Apám szegény mérnök volt, aki egyedül
rendkívüli rajzkészségét hagyta rám örökül. Annyira azonban nem
voltam iskolázott, hogy megéljek belQle. Végül sikerült egy igen
rosszul fizetQ állást találnom. Egy nagy mqszaki irodában kellett
rajzokat másolnom. Keresetem éppen csak arra volt elegendQ, hogy
ne haljak éhen. Az irodában dolgozó férfiak már akkor is hízelgQ
kijelentéseket tettek a külsQmre. Tizenhét éves sem voltam, amikor
megismertem Wladimir Karewnint. Gyakran jött az irodába rajzokat
másoltatni. Így kerültem vele kapcsolatba. Harminc körüli, roppant
vonzó és elegáns férfi volt. Túlságosan fiatal és tapasztalatlan voltam
ahhoz, hogy észrevegyem, titokzatosság lengi körül. Az sem tqnt fel,
hogy gyakran folytat bizalmas megbeszéléseket az iroda vezetQjével.
Mindössze annyit láttam, hogy a legkülönfélébb rajzokat hozza
másolásra. Mivel mindig személyesen magyarázta el a kívánságait,
felfigyelt rám. Ha rám nézett, hol melegem lett, hol meg reszketni
kezdtem. Nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e, vagy félek tQle.
Amikor aztán egyik nap kijelentette, hogy feleségül akar venni,
képtelen voltam nemet mondani. Csillogó, fényqzQ életet ígért.
A nQ egy pillanatra elhallgatott.
A felesége lettem, és hamarosan bemutatott Olga
Zscharkoffnak. Együtt utazgattunk, szinte elválaszthatatlanok lettünk
így hárman. Fogalmam sem volt arról, mi köti össze kettQjüket. A
férjemnek ezután is rajzokat kellett készítenem, de egyébként csodás
életem volt. Pazar lakást tartottunk fenn, szép ruháim voltak, sokat
szórakoztunk, utazgattunk, pontosabban szólva rengeteget utaztunk,
jórészt külföldre. Nem tudtam, honnan veszi a férjem a pénzt ehhez a
fényqzQ élethez. Azt mondta, a kormány ügynöke, és gyakran teljesít
titkos küldetést. Még ez sem ütött szöget a fejemben, sQt mit sem
sejtve hagytam, hogy engem is felhasználjanak. A férjem és Olga
pontos utasításokkal láttak el, s mivel azt mondták, hogy diplomáciai
feladatot végeznek, még élveztem is a szerepemet. Valójában
tudtomon kívül már régen orosz titkosügynök és kém voltam.
Amikor végre felnyílt a szemem, nem volt többé visszaút. Egyébként
sem lett volna erQm ahhoz, hogy lemondjak a költekezQ életmódról.
EttQl kezdve tudatosan és becsvágyóan vállaltam a kémkedést, és
most már komolyabb feladatokat is kaptam. Egy igen veszélyes
küldetés teljesítése során, miután feltérképeztünk egy erQdítményt, a
férjemet menekülés közben lelQtte egy Qrszem. Olga Zscharkoff és
én megmenekültünk.
Natasa újra elhallgatott, és egy pillanatig tqnQdve nézett maga elé.
Megrészegített a veszély, egyre merészebb és vakmerQbb
lettem, még mesteremet, Olga Zscharkoffot is túlszárnyaltam.
Bármihez nyúltam, sikerült. Nagy lábon éltem, hiszen busásan
megfizették a szolgálataimat. Friedrichshafenben két mérnöktQl
megtudtam, hogy egy bizonyos Falkenried úr Berlinben
korszakalkotó találmányt készített, amely forradalmasítja a katonai
repülQgépeket. A mérnökök nem sejtették, hogy kihallgatom
bizalmas beszélgetésüket. Azonnal kiterveltem, hogy megszerzem
azt az óriási jelentQségq találmányt. Azt tudja, miként akartam
véghezvinni a tervemet, s azt is, hogy nem éltem célt. Egyvalamit
azonban maga sem tudhat, Falkenried úr. Miközben azon
mesterkedtem, hogy behálózzam magát, csaknem a saját csapdámba
estem. A veszélyes játék során a szívem elQször dobbant meg igazán
egy férfiért. Ezért aztán jobban örültem a megmenekülésének, mint
amennyire a saját kudarcom miatt bánkódtam. Amikor Németország
és Oroszország között kitört a háború, hírszerzQként a maga hazájába
küldtek. Azután Németországon keresztül Franciaországba kellett
volna mennem. Már majdnem elértem a célomat, amikor maga
felismert, és az utolsó pillanatban letartóztatott. Nem sejtettem, hogy
itt van, és csak akkor ismertem fel, amikor a nevemen szólított.
Különben, esküszöm az élQ Istenre, hogy így van, képtelen lettem
volna magára pisztolyt fogni. ElQször fordult elQ velem, hogy
kétségbeesésemben meg akartam valakit ölni. Isten rá a tanúm,
örülök, hogy megmentett ettQl a lépéstQl. Inkább feküdnék itt Olga
Zscharkoff mellett, mint hogy magát lelQjem. Nos, Falkenried úr,
most legalább tudja, kinek mentette meg az életét. Ha újfent
megkérem, hogy mindezért cserébe fogadja el a hálámat, talán már
nem utasít vissza. Azt is szeretném megköszönni, hogy
[ Pobierz całość w formacie PDF ]