[ Pobierz całość w formacie PDF ]
dem. A hangom. A hang. Bizony, most nem hallom jól. Ismerem ezt. El is hallgat. Nem hallom
majd. Elhallgatok. Igen, azt nevezem hallgatásnak, ha már nem hallom ezt a hangot. Vagyis hát
hallani fogom, ha feszülten fülelek. Majd feszülten fülelek. A feszült fülelést nevezem hallgatás-
nak. Nagyon feszülten fülelve mindig hallani fogom, szaggatottan, gyengén, érthetetlenül. Azt
nevezem hallgatásnak, ha mindig hallom, csak nem hallom, mit mond. Aztán egyre hangosabb
lesz, mint a lángra lobbanó, a kialvó tqz, Mahood elmagyarázta, és felmerülök a csendbQl. Ami-
kor rosszul hallok, nem tudok beszélni, ez az én csendem. Azaz mindig beszélek, de néha nagyon
halkan, nagyon messze magamtól, mélyen önmagamban, ezért nem hallom, nem jó, hallom, csak
nem értem. Nem mintha valaha is értettem volna. A hang távolodik, közeledik, az ajtó mögött,
elhallgatok, csend lesz, fülelek, rosszabb, mint beszélni, gyötrelmesebb, nem, nem gyötrelme-
sebb, ugyanolyan. Hacsak ezúttal nem az igazi csend áll be, amelyet nem kell megtörnöm soha
többé, nem kell fülelnem többé, nyáladzhatok a zugomban félrecsukló fejjel, elsorvadt nyelvvel,
az igazi csend, melyet megpróbáltam elnyerni, azt hittem, elnyerhetem. Bár nem hinném. Abba-
hagyom, vagyis úgy teszek, mintha abbahagynám, ez is csak olyan lesz, mint bármi más. Mintha
figyelnének! Mintha tényleg én volnék! Ugyanaz a csend lesz, mint mindig, tele nyomorúságos
mormolással, zihálással, érthetetlen panaszokkal, melyek a megtévesztésig hasonlítanak a távoli,
57. oldal
elhaló nevetésre, rövid csendekkel, mint amikor élve temetnek el valakit. Tart ameddig tart. Az-
tán újra kezdem, feltámadok. Tessék, ezt kapom majd a sok gyötrelemért. Hacsak ezúttal nem az
igazi csend áll be végre. Talán már elmondtam, amit el kellett mondanom, jogom van a hallga-
táshoz, már nem kell fülelnem, nem kell hallanom semmit, csak nem adták tudtomra. Már füle-
lek, már hallgatok egy kicsit. Legközelebb majd nem veszQdöm ennyit, elmondok egy régi törté-
netet Mahoodról, akármelyiket, mind hasonlók, nem fárasztom magam, nem foglalkozom többé
magammal, tudni fogom, hogy bármit mondok, ugyanaz az eredménye, hogy nem hallgatok el
soha, és nem lesz nyugtom soha. Hacsak nem próbálom meg még egyszer, utoljára, elmondani,
amit el kell mondani, rólam, érzem, hogy magamról, talán én tehetek róla, hogy már nincs mit
mondanom, nincs mit meghallgatnom, halálom napjáig. Én tehetek róla. Elégedett vagyok. Gyor-
san meg is próbálom. Mit? Nem tudom. Folytatni. Most nincs itt senki. Na, ez jó folytatás. Nincs
már itt senki, igazán kínos, ha képes volnék emlékezni, talán rájöhetnék, hogy ez a vég elQjele, a
szüneté, mely az igazi, az utolsó is lehet, hogy már nincs senki, akihez beszélhetnék, aki beszél-
hetne az emberhez, akinek azt kell mondani: Én élem ezt az életet, én beszélek magamnak ma-
gamról. Aztán fogytán a levegQ, elkezdQdik a vég, elhallgat az ember, ez a vég, mégsem, újra-
kezdi, elfelejtette, hogy van itt valaki, valaki beszél hozzá, róla, aztán egy második, majd egy
harmadik, aztán megint a második, aztán a három egyszerre, ezek a számok csak úgy, miheztartás
végett, egyszerre mind, hozzá beszélnek, róla, róluk, csak fülelnem kell, aztán elmennek, egyen-
ként, elhallgatnak, egyenként, és a hang csak mondja tovább, nem az Q hangjuk, soha nem is vol-
tak itt, soha nem volt itt senki, senki, csak P, soha senki, csak P, magáról beszélve magának,
fogytán a levegQ, ez már majdnem a vég, elfogy a levegQ, ez a vég, mégsem, hallom, szólítanak,
elölrQl kezdQdik, valahogy így megy ez, ha nem csal az emlékezetem.
Még ha lennének is tárgyak, valahol egy tárgy, a természet egy darabja, amirQl lehetne beszélni,
akkor is könnyen beletörQdne az ember, beletörQdne, hogy már nincs senki, egyedül Q beszél, ha
lenne valahol egy tárgy, amirQl beszélni lehetne, ha nem volna is látható, még ha nem tudná is,
mi az, csak érezné, hogy vele van, valahol, talán volna bátorsága, hogy ne hallgasson el, nem, a
hallgatáshoz kell a bátorság, mert megbüntetik az embert, megbüntetik, ha elhallgat, pedig nem
tehet mást, el kell hallgatnia, és megbüntetik, mert elhallgatott, és megbüntetik, amiért megbün-
tették, aztán elölrQl kezdQdik, fogytán a levegQ, ha legalább egy tárgy volna, de hát nincs, min-
dent magukkal vittek, amikor elmentek, magukkal vitték a természetet, soha nem volt senki, soha
nem volt semmi, senki, csak én, semmi, csak én, magamról beszélve magamnak, lehetetlen volt
[ Pobierz całość w formacie PDF ]