[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Nem helyesbített Lótusz. Azt írta, nem akarja, hogy többé aggódj miatta és vannak vigaszt
nyújtó barátnQi.
Megkérdezték, láthatnák-e maguk is a szavakat. Rájöttem, hogy Hóvirág beavatta ezeket a
nQket nu su betqvetés rejtelmeibe Most, akár egy csapat kotlós, úgy dugták össze a fejüket a
legyezQ fölött, kiabálva, mutogatva magyarázták egymásnak azt, amit Hóvirág az évek alatt
megtanított nekik, ám, amikor az utolsó bekezdéshez értek, elkomolyodtak.
Nézd mondta a kalligráfiákra mutatva Lótusz. Semmi sincs itt arról, hogy a hites testvérünk
lesz.
Kikaptam kezébQl a legyezQt és egy sarokba vittem, ahol magam vizsgálhattam meg. Túl sok
gondom van írta Hóvirág. Nem lehetek olyan, mint szeretnéd. Nem kell többé hallgatnod a
sirámaimat. Három hites barátnQ megígérte, hogy szeretni fog ahogyan én...
Látod, Lu úrnQ? kérdezte Lótusz a szoba túlsó felébQl. Hóvirág azt akarta, hogy
odafigyeljünk rá. Cserébe megtanította nekünk a titkos nyelvet. A tanítónk volt, mi pedig
tiszteltük és szerettük ezért. De nem szeretett bennünket, téged szeretett. Azt akarta, hogy a
szánalmad és a türelmetlenséged nélkül nyerjen viszonzást a szeretete.
Az, hogy kicsinyes, makacs és önzQ voltam, nem változtatta meg tettem súlyát és ostobaságát.
A legnagyobb hibát követtem el, amit egy nu suban jártas nQ elkövethet: nem vettem
figyelembe a szöveget, a szövegkörnyezetet és a jelentés árnyalatait. SQt, mi több,
elbizakodottságomban megfeledkeztem arról, amit ismeretségünk legelsQ napjától fogva
tudtam: Q mindig jobban bánt a szavakkal, mint egy közönséges földmqves második leánya.
Nyolc éven keresztül Hóvirág az én vakságom és tudatlanságom miatt szenvedett. Azóta életem
végéig ezzel a bqntudattal kell együtt élnem idestova annyi esztendeje már, mint, amennyi
idQs Hóvirág volt a halálakor.
De még nem végeztek velem.
Minden módon igyekezett a kedvedbe járni mondta Lótusz. Még azzal is, hogy a szülés
után túl hamar nyoszolyózott a férjével.
Ez nem igaz!
Valahányszor elvesztett egy csecsemQt, nem mutattál több együttérzést iránta, mint az
anyósa vagy a férje folytatta Fqzfa. Folyton azt hajtogattad neki, hogy csak akkor ér valamit,
ha fiúkat hoz a világra, s Q hitt neked. Azt mondtad, próbálkozzon újra, Q pedig szót fogadott.
Ez volt az, amit mondanom kellett feleltem ingerülten. Mi nQk így vigasztalunk...
Szerinted megvigasztalnak ezek a szavak, amikor egy újabb gyermeket vesztettél el?
Te nem voltál ott. Te nem hallottad...
Próbálkozz újra! Próbálkozz újra! Próbáld meg újra! gúnyolódott Szilvavirág. Tagadod,
hogy ezt mondtad?
Nem tagadhattam.
Kikövetelted, hogy ebben és sok más egyéb dologban kövesse a tanácsaidat vette át a szót
Lótusz. Amikor pedig megtette, kritizáltad Qt...
Kiforgatjátok a szavaimat.
Valóban? kérdezte Fqzfa. Állandóan rólad beszélt. Egyetlen rossz szót sem ejtett soha, mi
mégis kihallottuk az igazat.
Úgy szeretett, ahogyan egy laotungnak kell, mindenért, ami voltál és mindenért, ami nem
közölte keresetlenül Szilvavirág. De te nagyon is úgy gondolkozol, mint egy férfi. Úgy szeretted
Qt, ahogyan egy férfi szerette volna, csak a férfiak szabálya szerint értékelted Qt.
Miután lezárták az egyik témát, Lótusz egy újabba fogott.
Emlékszel arra, amikor a hegyekben voltunk és elvetélt? kérdezte olyan hangon, hogy
rettegve vártam a folytatást.
Természetesen emlékszem.
Már akkor beteg volt.
Ez lehetetlen. A mészáros...
Talán a mészáros hozzájárult azon a napon vallotta be Fqzfa , de fekete, alvadt vér hagyta
el a testét, és egyik nQ sem látott gyereket abban a mocsokban.
Ismét Szilvavirág fejezte be a gondolatot.
Mi sok évig voltunk itt vele és sokszor megismétlQdött ez a dolog. Már akkor nagyon beteg
volt, amikor elénekelted a Panaszleveledet.
Korábban sem tudtam sikeresen vitatkozni velük. Hogyan vitatkozhattam volna ebben a
dologban? Biztos nagyon hosszú ideje növekedett benne a tumor. Akkor sok egyéb dolog is a
helyére került: Hóvirág étvágytalansága, túl sápadt bQre és hogy abban a pillanatban
elvesztette minden erejét, amikor nyaggatni kezdtem, hogy egyen többet, csipkedje meg az
arcát, hogy több színt csaljon bele és végezze el mindazt a feladatot, amit elvárnak tQle, hogy
harmóniát vigyen a férje otthonába. Aztán eszembe jutott, hogy csak két héttel ezelQtt, amikor
megérkeztem ebbe a házba, bocsánatot kért tQlem.
Én nem tettem meg ugyanezt még akkor sem, amikor a legnagyobb fájdalmai voltak, akkor
sem, amikor elQrelátható volt a halála, sQt még akkor sem, amikor elbizakodottan azt
hajtogattam magamnak, hogy ínég mindig szeretem Qt. Az Q szíve mindig tiszta volt, az enyém
azonban olyan összeszáradt, kemény és száraz, akár egy tavalyi dió.
Néha eszembe jutnak azok a hites barátnQk persze már mindegyik halott. Vigyázniuk kellett,
hogy mit mondanak nekem, elvégre Lu úrnQ voltam. De nem engedtek elmenni abból a házból
anélkül, hogy megtudjam az igazságot.
Hazamentem, és visszavonultam az emeleti szobába a legyezQvel és néhány megmentett
levéllel. Tust dörzsöltem és éjfekete színt kevertem. Kinyitottam a legyezQt, a tusba mártottam
az ecsetet és leírtam azt, amit az utolsó bejegyzésemnek gondoltam.
Te, aki mindig ismerted a szívemet, most a felhQk fölött repülsz a nap melegében. Remélem,
egy napon együtt szárnyalunk majd. Sok évem lesz még tqnQdni e sorokon, és minden tQlem
telhetQt megtenni, hogy helyrehozzam mindazt a kárt, amit annak az embernek okoztam, akit a
legjobban szerettem ezen a világon.
Csöndesen üldögélve
Már túl öreg vagyok, hogy fQzésre, szövésre vagy hímzésre használjam a kezeim, s rájuk
pillantva a túl sok megélt esztendQ pettyeit látom, melyeket akkor is magával hoz az idQ, ha
szabad ég alatt dolgozol, akkor is, ha egész életedet a nQi szoba oltalmában töltöd. A bQröm
olyannyira vékony, hogy telis tele vérömlennyel, egyre többel, hiszen állandóan neki ütközöm
dolgoknak, vagy éppenséggel azok ütköznek énbelém. Kezem belefáradt a tusdörzsölésbe,
ujjaim bedagadtak az ecsetfogástól. Két légy ücsörög a hüvelykujjamon, de túlságosan kimerült
vagyok, hogy elhessentsem Qket. A szemem egy nagyon öreg hölgy vizenyQs szeme túl sokat
könnyezett az utóbbi idQben, Qsz és elvékonyodott hajamat nem tartja meg a tq a fejdísz alatt.
Ha látogatók jönnek, igyekeznek nem rám pillantani. És jómagam is igyekszem nem nézni rájuk.
Túl sokáig éltem.
Hóvirág halála után még elQttem állt az életem fele. Rizses, sós napjaim nem értek még véget,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]